Okt. 12-én Kolozsváron, a száz évvel ezelőtt felállított Mátyás király-szoborcsoport előtt rendezett emlékezésen több ezer kolozsvári lakos vett részt. Gheorghe Funar polgármester ezúttal is igyekezett megzavarni a "magyarok ünnepségét", akkor kezdte meg saját rendezvényét, amikor a Szent Mihály-plébániatemplomban véget ért az ökumenikus istentisztelet. A rendezvényt a magyar Kulturális Minisztérium támogatta. A polgármester által kirendelt mintegy kétszáz főnyi csoport az ünnepség folyamán kitartóan román nemzeti lobogókat lengetett, de rendzavarás nélkül végighallgatta a magyar nyelvű beszédeket. A Fadrusz-Napok rendezvénysorozat alkalmával a Kolozsvári Magyar Opera díszhangversenyt adott okt. 11-én, majd ünnepi beszédek hangzottak el. Vasile Soporan prefektus kitért a Fadrusz János által készített remekmű példamutató szimbólumára, amely beívódik egy közösség öntudatába. Serban Gratian, Kolozs megyei tanácselnök miután beszédében értékelte Fadrusz János és alkotását, így fogalmazott: "a harmadik gondolatom a jelen ünnepségekkel kapcsolatban az ország multikulturális jellegére utal. Corvin Mátyást ugyanis, a román Iancu de Hunedoara fiát, Magyarország királyává választása után az erdélyi szászok is becsülték, hiszen elismerte politikai-társadalmi-adminisztratív szervezkedésüket, ugyanakkor pedig szoros kapcsolatot tartott fenn a moldvaiakkal is, Stefan cel Mare-n keresztül". Boros János hangsúlyozta, hogy "Fadrusz János monumentális alkotása Kolozsvár jelképévé vált. Gyermekeknek játszó-, fiataloknak találka-, időseknek pihenőhely. A városba látogatók első útja ide vezet. Így köt össze immár száz éve korokat és generációkat, hazavárja az elszármazottakat, fogadja a látogatókat." Ezután került sor a Fadrusz család leszármazottja, Bornai Tibor által kezdeményezett Fadrusz-emlékérmek kiosztására, amelyet azok a személyiségek vehettek át, akik hozzájárultak az erdélyi magyar kultúrkincs gyarapításához és gazdagításához, és a Fadrusz-életmű ápolásában kimagasló szerepet játszottak. Az emlékérmeket Kiss Elemér, Magyarország kancellária-minisztere, Szabó Vilmos államtitkár, Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke, Bornai Tibor, valamint Simon Sándor kabinettfőnök nyújtotta át a következő személyiségeknek: Kötő József (EMKE-elnök), Egyed Ákos (EME-elnök), Markó Béla (RMDSZ-elnök), Balogh Ferenc (a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság elnöke), Jakobovits Miklós (a Barabás Miklós Céh elnöke), Jakubinyi György (római katolikus érsek), Tempfli József (római katolikus megyéspüspök), Tőkés László (református püspök), Pap Géza (református püspök), Szabó Árpád (unitárius püspök), Mózes Árpád (magyar evangélikus püspök), Czirják Árpád (római katolikus érseki-helynök), Csiha Kálmán (nyugalmazott református püspök), Kónya-Hamar Sándor (megyei RMDSZ-elnök), Boros János (alpolgármester), Murádin Jenő (művészettörténész), Németh Júlia (újságíró, művészettörténész), Kovács András (művészettörténész, egyetemi tanár), Gergely István (szobrászművész), László Bakk Anikó (tanárnő), Bornai Tibor (budapesti zeneszerző), Vasile Soporan (prefektus), Pop Virgil (építész, egyetemi tanár), Serban Gratian (megyei tanácselnök), Doina Cornea (egyetemi tanár), Ioan Sbarciu (rektor, a kolozsvári Képzőművész Szövetség elnöke). Okt. 12-én a főtéri Szent-Mihály templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, a bevezetőben Czirják Árpád érseki-helynök köszöntötte a kül- és belföldi állami és civil szervezetek képviselőit, az egybegyűlt ünneplő közönséget. Az ökumenikus istentiszteleten ezután igét hirdetett: Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Mózes Árpád, magyar evangélikus püspök, Szabó Árpád, unitárius püspök, valamint Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyház püspöke, majd a görög katolikus és az ortodox egyház egy-egy képviselője tolmácsolták egyházfőik üzenetét. A himnusz eléneklése után az ünneplő gyülekezet a Mátyás szoborhoz vonult. Az ünneplőket elsőként Ioan Hidegcuti, a román művelődési és vallásügyi minisztérium főtitkára köszöntötte, a román kormány üzenetét tolmácsolva. Kiss Elemér, a magyar Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter hangsúlyozva, hogy Mátyás király szobra száz éve áll ellent az időnek, hirdetvén a magyar kultúra dicsőségét, emlékeztetvén a magyar és az egyetemes történelem egyik fényes korszakára. A magyar miniszter rámutatott: a magyar közösségek, mindig számíthatnak a magyar kormány hatékony támogatására. A támogatás mértékét bizonyos területeken növelik is. - Mi is tulajdonképpen a Mátyás-szobor? Remekmű? Igen! Tisztességadás egy nagy királynak? Igen! Kolozsvár szimbóluma? Igen! Erdély nemhivatalos címere? Igen! - ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, majd feltette a kérdést: - Ki fél hát Mátyás királytól? Az, aki fél az igazságtól. A hitvány kolozsvári bíró, aki hajdanában deresre húzatta az álruhás királyt, és azóta is fél tőle, reszket mint a nyárfalevél, rémálmai vannak, rögeszméjévé lett az igazságos király. Éjszaka is, ha álmából felriad, azon töri a fejét ez a hitvány kolozsvári bíró, hogy miképpen tudná legyőzni a Mátyás-szobrot. Csakhogy Erdély dobogó szívét, ezt a nagyszerű ércszobrot nem lehet eltüntetni. Aki a Mátyás-szobrot sérti, minket sért. Erdély szellemét sérti, a tolerancia eszméjét, magyarok, románok, németek együttélésének eszméjét. Lehet, hogy van, akinek nem tetszik Mátyás király, bár nem értjük, miért, hiszen ő inkább összekötő kapocs, és nem szétválasztó kard miközöttünk. De akár tetszik, akár nem, egymás értékeit meg kell becsülni. Nekünk sem minden tetszik abból, amit a románok szeretnek, de tiszteljük az értékeiket, és tőlük is elvárjuk ugyanezt a tiszteletet. Az együttélésnek az alapja ez a kölcsönös tisztelet lehet - mutatott rá a szövetségi elnök. Ünnepi beszédében Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta: Fadrusz János azt érezte és valósította meg kitűnő művészi érzékkel, amiben Hollós Mátyás hite is gyökerezett. Azt, hogy a történelem béklyóitól való szabadulás és megújulás lehetőségenek felismerése méltóságot és önbizalmat kölcsönöz mindenkor egy népnek. Kónya-Hamar Sándor leszögezte, hogy a szobor a kulturális világörökség tartozéka. Kolozsváron Európa felé Mátyás szobra előtt vezet el az út - mondotta Kónya-Hamar Sándor. Az ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Mátyás király szobrát. Koszorút helyeztek el a román és a magyar kormány, a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ és a romániai magyar civil társadalom képviselői. Funar, a "kolozsvári bíró" megjelent a Főtéren. A polgármesternek csupán tucatnyi híve jött el a meghirdetett rendezvényre, jelen volt Damian Brudasca nagy-romániás parlamenti képviselő, illetve Petre Calian, az NRP Kolozs megyei szervezetének elnöke. Funar kínos helyzetbe került: ugyanis az általa helyszínre hívott ortodox pap nem jelent meg. A sajtó munkatársainak Funar elmondta: azért jött ide, hogy együtt ünnepeljen a magyarokkal, de a szélsőséges kisebbségiek meghiúsították a szándékát. Az ortodox mise 10 óra 22 perckor kezdődött, amikor a nagy-romániás szervezők tudták, hogy a Szent Mihály-templomban tartott ökumenikus istentisztelet a vége fele közeledik. A polgármester és hívei a szobor közelébe nyomultak, majd a magyar megemlékező ünnepséget megelőzően a polgármesterhű közintézmények koszorút helyeztek el a szobor elé. A térre érkező Tőkés László püspök, Czirják Árpád érseki helynök alig néhány lépésre mentek el a dermedten bámuló városvezető előtt. A rendezvény alatt a polgármester utasítással látta el híveit. Például a magyar himnusz közben odaszólt: - Lebegtessétek a zászlókat! Gyertek, most! - mondta fennhangon. A szélsőséges román bekiabáltak ugyan, és megpróbálták áttörni a biztonsági kordont, összességében azonban nem tanúsítottak agresszív magatartást. Az ünnepséget követően Funar nyilatkozott: nem szándékszik megbüntetni Boros János alpolgármestert azért, mert az RMDSZ-szel ünnepelt. A polgármester tekergőknek nevezte azokat, akik félbeszakították az ortodox misét, és elmebetegeknek azokat, akik a magyar címert tartalmazó zászlót lengették. Az ünnepséget követően Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet nyilatkozott: szép ünnepségen vett részt. - Nem éreztem feszültséget. Azokban volt feszültség, akik azt akarták, hogy feszültség legyen. - Kölcsönösen kellene tisztelnünk egymást, a másik ünnepségét még akkor is, ha valamely kérdésben a történészek nem értenek egyet. Az együttélés receptje a hagyományok, értékek kölcsönös tisztelete - nyilatkozta Markó a román sajtónak. /Köllő Katalin, Papp Annamária, Kiss Olivér: Mátyás, Erdély örökkévaló szíve. Európa felé Mátyás szobra előtt vezet el az út. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./
2002. november 30.
Bolyai János születésének 200. évfordulója alkalmából Déván, a magyar közösség Melite Gyülekezeti Házban november 28-án megrendezett Bolyai-esten Toró Tibor professzor tartott előadást. Széll Zoltán dévai matematika szakos tanár szervezte az emlékezést. Az előadás után a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium és az Eminescu-Petőfi Általános Iskola diákjai és pedagógusai következtek verssel és kórusművekkel. Toró Tibor professzor Vajdahunyadon a Hunyadi János Informatika Líceum tanárainak és diákjainak is tartott előadást. /Gáspár-Barra Réka: "Kiterjesztette a teret a végtelenbe". Bolyai János-est Déván. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./
2002. december 14.
A Világhírnév új számában először jelentkezett önálló on-line változatban az erdélyi szórványmagyarság egyik legfontosabb kiadványa, a Hunyad megyei Hírmondó. Részletek a lapból: A dévai magyar iskoláért; Hunyadi János labdarúgó kupa; Misztrál koncert Déván; az Unitárius Kollégium dévai zarándoklata. Szegő József, a Világhírnevet (www.vilaghirnev.net) működtető web-design cég, a Polysoft igazgatója pozitív példaként említette meg a Hunyad megyei Hírmondót, internet segítségével az eddig belterjes jellegű kiadványnak egyszerre kontinentális színezete lett. /Sz. Cs.: Megjelent az új Világhírnév. Betört a Hunyad megyei Hírmondó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2003. január 28.
A vajdahunyadi magyarság példaértékű, eredményes tevékenysége egyre nagyobb elismerésnek örvend a hazai és az anyaországi közösségekben. Vajdahunyad testvérvárosa, Szombathely város közgyűlése a Magyar Kultúra Napja alkalmából 250 ezer forintot adományozott a vajdahunyadi Corvin-Savaria Társaságnak a 2000 tavaszán felavatott Magyar Ház, illetve közösségépítő tevékenysége továbbfejlesztésére. Winkler Gyula képviselő, a Corvin-Savaria Társaság elnöke felidézte a kezdetet: 1994-ben létrehozták a Hunyadi János Humanitárius Társaságot, amely sokrétegű tevékenységet vállalt fel: ökumenikus magyar óvodát, magyar közkönyvtárat, tanácsadó jellegű orvosi rendelőt működtet, szociális támogatást és ösztöndíjakat biztosít, évente megszervezi a Vajdahunyadi Kulturális Napokat. Igényelték a helyiek a közösségi ház létrehozását, amely otthont adhat valamennyi közösségi rendezvénynek. Szombathely testvérváros jelentős támogatásával és az Illyés Közalapítványtól pályázat útján elnyert pénzalapból, helyi hozzájárulással vásárolták meg és alakították közösségi házzá a jelenlegi Magyar Házat. A Corvin-Savaria Társaság fejleszti a Magyar Házat. /Gáspár-Barra Réka: Negyedmillió forint Szombathelyről. Bővítik a vajdahunyadi Magyar Házat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./
2003. április 30.
1896. szeptember 6-án, a vaskapui csata 454. évfordulóján, Hunyad vármegye az erdélyi Vaskapuban, Paucsinesd és Zajkány falu között, a Vámoszajkány nevezetű hegy magaslatára négyméteres buzogányos emlékművet állított a következő felirattal: "Hunyadi János tizenötezer vitézével, az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatá ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében." A megyében ezenkívül öt hasonló műemléket emeltek. Az utolsó előtti a vulkáni hágó tövében állt az ezerkilencszázhatvanas évek közepéig. 1992. június 22-én ismeretlen tettesek erőgép igénybevételével az utolsó, zajkányi emlékművet is ledöntötték, buzogányát eltüntették. Helyi lapok értesülései szerint egy évre rá az osztrói tóból kihalászták a buzogányt, és a várhelyi (Sarmizegetusa) múzeum közelében helyezték el, a rendőrség tőszomszédságában. 1994 novemberében azonban innen is eltűnt. A rendőrség nem is indított nyomozást, azt állítva, hogy úgysem lehet az ismeretlen tettesek nyomára bukkanni. Annak ellenére, hogy szemtanúk is akadtak, akik a helyi sajtónak nyilatkoztak a műemlékgyalázásról és -lopásról. Tavaly a kolozsvári tévé magyar adásának stábja filmet forgatott az emlékműről. Akkor ledöntve, de még eredeti helyszínén volt a talapzat és a buzogány öntöttvas tartóoszlopa, melynek egyik oldalát a Hunyadi-címer, másikat a fentebb idézet felirat díszítette. Az emlékmű még így, megrongálva is valóságos zarándokhely volt, számos hazai és anyaországi turista kereste fel évről évre. A múlt hét elején a feliratos öntöttvas tartóoszlopnak is nyoma veszett, a talapzat köveit legörgették az út mentére. Az emlékmű egykori helyét elsimították és a környező legelővel együtt bekerítették. A várhelyi polgármesteri hivatalban semmit sem tudnak az esetről. Hunyad megyei magyarság több civil szervezete tervezte a buzogány idei visszaállítását. A tavalyi RMDSZ-SZDP protokollumban ez is kitételként szerepelt. Maga a várhelyi polgármester is hajlandóságot mutatott a műemlék visszaállítására. Winkler Gyula képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke kijelentette: rendőrségi feljelentést tesznek. /(Gáspár-Schreiber): Eltűnt a buzogány tartóoszlopa is. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./
2003. július 11.
Tusnádfürdőn a tavaly megkezdett munkát folytatják a fafaragók, zömében a budapesti Fafaragó Baráti Kör tagjai és a Kárpátaljáról érkezett Gergely István. A múlt évben már elkészült a történelmi szoborpark néhány szép darabja (Szent István, Hunyadi János, Bethlen Gábor alakja), most pedig a csapat néhány tagja Szent Lászlót vési jókora fatörzsbe. A "témavilág" eleve csapatmunkát, együttgondolkozást, együttalkotást feltételez. Művészek és műkedvelők egyaránt magukra találtak Frech Ottó művészeti irányító keze alatt, aki immár a sokadik táborozáson vesz részt a Kárpát-medencében. /Ferencz Imre: Legenda és történelem - szobrokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./
2003. július 29.
Se harangja, se hívei, nem áll messze a megsemmisüléstől a marosszentimrei református templom. A hajlékban utoljára tavaly karácsonykor tartottak istentiszteletet. Megmentésére akkor lenne esély, ha az egyház átadná az önkormányzatnak, és múzeum létesülne benne.Két templom a dombtetőn: a Hunyadiak által építtetett, ma református és az 1920 után emelt ortodox hajlék egymás mellett hirdeti Isten dicsőségét Marosszentimre központjában. A református templom kulcsa az ortodox egyház gondnokánál van. A tiszteletes - Gudor András - Gyulafehérváron él, az utolsó istentiszteletet karácsonykor tartotta a templomban.Addig havonta egyszer járt a faluba hirdetni az igét, de az is előfordult, hogy hiába ment el, mert üres volt a templom. A faluban ma egyetlen református sem él, a tavalyi istentiszteletekre is csupán a közeli téglagyári telepről járt át két-három öregember. Marosszentimre nevét többnyire Jékely Zoltán verséből ismerős: "Fejünkre por hull, régi vakolat; /így énekeljük a drága Siont; /egér futkározik a pad alatt, /s odvából egy-egy vén kuvik kiront" - írta a költő valamikor. Sokszor letörték a lakatot a templom ajtajáról. "Ez már a hetedik lakat, amit föltettem" - mondja az ortodox gondnok. A templomban utoljára az 1960-as években történt nagyobb javítás, a műemlékvédelmi hivatal támogatásával. Hunyadi János építtette át a szentimrei templomot. Padlóján van egy Bethlen-sírkő 1787-ből, alatta kripta sejthető, az északi falon pedig egy sírtábla, ugyancsak 1787-es dátummal, Wesselényi Anna nevével. Gudor András lelkipásztor egyetlen esélyt lát a templom megmentésére: ha a község átvenné, és múzeumot alakítanának ki benne, talán jutna pénz a helyreállításra. /Lukács János: Múzeum lehet a megoldás Marosszentimrén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2003. augusztus 6.
Zajkány falu határában, a történelmi Erdélyt Bánságtól elválasztó Vaskapunál volt egyszer egy emlékmű. A Hunyad megyei magyarság állította a millennium évében (1896), Hunyadi János török fölötti ottani győzelme tiszteletére. Tizenegy éve eltűnt a buzogány az emlékmű tetejéről, az idén tavasszal, húsvét táján a többi résznek is nyoma veszett. Pedig az emlékmű ápolása, karbantartása, esetleges felújítása szerepelt a 2002-es SZDP-RMDSZ protokollumban. Augusztus első napjaiban már a helyet is alig lehet felismerni, a bozót mindent benőtt. Kovács Jenő Vas megyei (Magyarország) honatya több, károkat szenvedett erdélyi emlékmű visszaállítását szorgalmazta. Elképzelései szerint Zajkányban az eredeti hasonmását állítják fel. Erre az anyaországiak anyagi fedezetet, akár munkaerőt is biztosítanának. /Chirmiciu András: Magyarországi segítség a zajkányi emlékműnek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./
2003. augusztus 16.
,,Lényeges szempont számunkra a szórványmagyarság összetartása. Mára már elég kevesen és elszórtan lakjuk ezt a megyét. Sok településen sajnos csak néhányan maradtunk. Szórványsors. Magára hagyott, meghasonlott, elkeseredett, közösségi megmaradásunkban olykor kevésbé bízó, az asszimilációt sok esetben már tudomásul vevő magyarok. Egyébként nem könnyű magyarnak megmaradni a szórványok peremén." "Optimizmust továbbítani képes intézmény szeretnénk lenni a Fehér megyei szórványban."- mondta Rácz Levente a Fehér megyei RMDSZ elnöke 2002. szeptember 28-án, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház avató ünnepségén. E nemes célkitűzés megvalósítását szolgálja a Fehér megyei RMDSZ azon kezdeményezése, hogy a megye területén létező magyar történelmi egyházak együttműködésével, azokon a településeken, ahol nagyon kis lélekszámú gyülekezetek vannak, olyan templomokban, ahol ritkán, vagy egyáltalán nem tartanak istentiszteletet/misét, alkalmi istentiszteleteket tartsanak. Ezen istentiszteleteken a népesebb gyülekezetek hívei vennének részt, szervezett formában. A program első állomása, az aug. 20-a alkalmából, Marosszentimrén szervezett ünnepi ökumenikus istentisztelet, illetve az ezt követő ünnepi műsor. Marosszentimrén már csak 2-3 magyarul tudó református hívő él. A Hunyadi János által építtetett, jelenleg református templom siralmas állapotban van. Az ökumenikus istentiszteletre több mint 150 református, római katolikus és unitárius hívő jelezte részvételi szándékát. Legtöbben Székelykocsárdról jönnek majd. A Szent István napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban fejeződik be, ahol Koltay Gábor István, a király című filmje kerül vetítésre. /Kerekes Hajnal ügyvezető elnök: Szent István napja Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./
2003. október 20.
Népzenével, tánccal, sportvetélkedőkkel, kiállításokkal és utcai kirakodóvásárral ünnepelték meg immár ötödik alkalommal Vajdahunyad napjait, melyre ez alkalommal is meghívták a Cserna-parti város testvértelepüléseinek képviselőit. Megjelent a szombathelyi, illetve a vajdasági Ecska és Nagybecskerek /Zrenjanin/ küldöttsége. Ez utóbbi két település egyelőre csupán kulturális téren alakított ki kapcsolatot Vajdahunyaddal. Vajdahunyadon a Magyar Ház a 14 éves testvéri összefogásnak egyik kézzelfogható eredménye. A vajdahunyadi Hunyadi János Humanitárius Társaság szombathelyi segítséggel vásárolta meg, rendezte be az óvodának, orvosi rendelőnek, könyvtárnak és számos kulturális rendezvénynek helyet adó épületet. A szombathelyiek további támogatással bővíti tovább a Magyar Házat. Dr. Ipkovich György, Szombathely megyei jogú város polgármestere ezúttal ötszázezer forintot adott át az önkormányzat nevében a vajdahunyadi Magyar Ház továbbfejlesztésére. A polgármester elmondta: örömmel tapasztalja, hogy az általuk nyújtott anyagi segítségnek szemmel látható eredménye van, s hogy a januárban adományozott negyedmillió forintot is hasznosítani tudták a továbbépítésben. /Gáspár-Barra Réka: Vajdahunyad ünnepelt. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./
2004. március 3.
Egy Arad megyei egyházi építményről szóló írásban bukkant Ujj János arra, hogy milyen nagy múlttal rendelkezik a megyében a román nemzeti egyház. Mert ezen a vidéken már a XII. század elején létezett egy káptalan, amelynek temploma mellett tartották 1131-ben a ,,híres országgyűlést”. Így! Valóban létezett káptalan, országgyűlést is tartottak. Csakhogy az a káptalan a latin és nem a görög rítusú egyházhoz tartozott, az a ,,dieta” pedig a magyar országgyűlés volt. Erre azonban nincs egyetlen utalás sem az írásban! Másutt az egyik megyei görögkeleti kolostor neve eredetének magyarázata megdöbbentő: a szerző szerint ugyanis a Feredeu kolostor neve egy Filoteiu nevű szerzetes nevéből ered. Bár a szerzetes létét sehol sem sikerült igazolni, az egyházi iratok között nincs reá egyetlen írásos bizonyíték sem, de a neve fennmaradt helynévként – állítja a szerző. A feredeu (nyilvánvalóan) a magyar feredő szóból származik, de ezt csak a jegyzetekben sejteti a szerző. Hogy azon a vidékeken magyarok is laktak, arra nincs utalás. Így hallgatják el, tagadják le módszeresen a magyar vagy német helység- és határneveket, így keresztelik át történelmi személyiségeinket, írják át történelmünket, állapította meg Ujj János. Így lett Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoara, Kinizsi Pálból Paul Chinezul, Tornyából Turnu, Kisiratosból Dorobanti, Simonyifalvából Satu Nou. Mindez nyilvánvalóan hamisítás. Mindezek ellen tiltakozni kellene. /Ujj János: Tiltakozni kellene. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./
2004. június 16.
Az RMDSZ az Emlékezés Parkjának építkezési engedélyét kérte számon. A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjának építésére még a munkálatok megkezdése előtt kiállítottak minden szükséges engedélyt – nyilatkozta Farkas Domokos, a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának vezetője, az RMDSZ azon vádjára reagálva, hogy a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az RMDSZ máj. 4-én az Építkezésügyi Felügyelőségnél és Hargita megye prefektusánál is „feljelentette” a szoborparkot, azt állítva, a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az Emlékezés Parkjáról Blaskó János budapesti szobrászművész és Szász még 2003 őszén egyeztetett, 2004. máj. 22-én leplezték le a tizenhárom szobrot. A Székelyudvarhelyért Alapítvány, amelynek Szász Jenő az elnöke, adományként kapta a tizenhárom mellszobrot, és ajándékként adta tovább a városnak. Egy tábla hirdeti annak a kilenc magyarországi és három székelyudvarhelyi magánszemélynek a nevét, aki hozzájárult a szoborpark költségeihez. A szobrok talapzatait Tamás István kőfaragó, a teret körülölelő faszerkezetet pedig László Árpád vállalkozó építette. Blaskó János Csaba királyfit, Szent Lászlót, Bethlen Gábort, Bethlen Istvánt, Nyírő Józsefet és a sokak szerint Wass Albertre hasonlító Vándor székelyt mintázta meg, Krisztiáni Sándor szobrászművész Báthory István, II. Rákóczi Ferenc és Bem József mellszobrát jegyzi, Lessenyei Márta Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművész keze alól Hunyadi János és Kós Károly szobra került ki, Fráter György és Wesselényi Miklós szobra pedig Tóth Emőke műhelyéből származik. /Zilahi Imre: Udvarhely ajándékba kapta a szoborparkot. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./
2004. szeptember 1.
A Hunyad megyei Bácsiban 1994 óta minden nyáron Anyanyelvápoló Szórványtáborba érkeznek gyermekek a református parókiára. A vajdahunyadi Hunyadi János Humanitárius Társaság közreműködésével és alapítványok támogatásával vált lehetővé az idén is a táboroztatás. Idén három, egyhetes turnus volt. 12 moldvai csángó gyermeket is fogadtak Külsőrekecsényből. Összehangolták az anyanyelvápolást a vallásos neveléssel. /Kun Árpád: Bácsi. Közel félszáz gyermek az anyanyelvápoló szórványtáborban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2004. szeptember 20.
Szept. 19-én volt Vajdahunyadon a magyar ház internetklubjának avatója. A Hunyadi János Humanitárius Társaság által magyarországi támogatással 2000-ben létesített, majd később a Corvin-Savaria társaság által – szintén anyaországi segítséggel – kibővített ház a város magyarsága számára az összetartás egyik fontos pillére. Eddig a magyar házban ökumenikus óvoda, alapítványi iroda, valamint orvosi rendelő működött állandó jelleggel. Az internetklub mindenki előtt nyitva áll, magyarázta Takács Attila, a vajdahunyadi MADISZ elnöke. Tíz számítógép várja az informatika vajdahunyadi rajongóit. Számítógép-tanfolyamot is szerveznek. /Ch. A.: Virtuális világgal a közösségi szellemért. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./
2004. október 12.
Vajdahunyadon a Helyi Tartós Fejlesztésért Egyesület és a Hunyadi János Humanitárius Társaság 25. alkalommal rendezte meg a zenei napokat. Fellépett a négy éve Kolozsváron megalakult Flauto Dolce együttes /tagjai: Majó Zoltán, Szabó Mária és Tóth Ágnes/. /CH. A.: Vajdahunyadi zenei napok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./
2004. október 20.
A Fehér megyei Alkenyér vasútállomás-épülete mellett álló, csak román nyelven "jelzett" Kinizsi-emlékmű /Paul Chinezu/ elé két-három autóbusznyi nagyenyedi, illetve Fehér megyei magyar vonult fel okt. 15-én, a kenyérmezei csata 525. évfordulójának megünneplésére. A környéken már csak a családnevekben lehet tetten érni a magyar (közel)múltat. A felemelő ünnepség után az egybegyűltek visszautaztak Nagyenyedre, ahol tudományos előadások hangzottak el. Dr. Radu Lupescu történész kitűnő magyarsággal elmondott előadásában megemlékezett Hunyadi János nándorfehérvári csatájáról is. Kovács Jenő mérnök a "300 békétlen év" történetét elemezte. Szóba került a pusztakaláni buzogány-ügy, Sárd, Szentimre, Borberek és Kéménd emlékei. Dr. Gudor Botond magyarigeni református lelkész, Hunyadi János négy emeltetett, illetve átépített, dél-erdélyi templomáról, köztük a szentimreiről beszélt. /Bakó Botond: Kinizsi Pál emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2004. november 25.
Balázs Tibor vajdahunyadi képzőművész szobrai által vált ismertté: a Hunyadi Jánosról készültet Olaszországban őrzik, Petőfi Sándor mellszobra pedig a vajdahunyadi református templom bejáratát őrzi. A 45. évében járó művész 15. egyéni kiállításán festményeit mutatta be. Nemrég Olaszországban nyerte első díjat a hagyományos októberi művészeti seregszemlén. /Gáspár-Barra Réka: Máshol is vannak dombok, völgyek, de nem ilyenek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./
2005. március 4.
A nagyváradi Körösvidéki Múzeumban, a hajdani katolikus püspöki palotában a mai napig az egyház számít az első számú közellenségnek. A nagyváradi katolikus püspökség minden szinten megnyerte a palota restitúciójáért folytatott pert, s Tempfli József megyés püspök hét szobát már birtokba is vehetett. A többi száz – egyelőre – másé. Az épület udvarán panteonszerűen állnak egymás mellett a román történelem nagy alakjai, a Krisztus előtti IV. században élt Dromichaitész géta-dák királytól Avram Iancu negyvennyolcas móc vezérig. Furcsák a feliratok. „Hunyadi János nem annyira a magyarok, mint inkább a románok hírnevét öregbítette, mivel közülük származott” – áll a tábla az erdélyi vajda büsztjének talapzatán. Ugyanez a felirat szerepel a múzeum történelmi részlegén a megfelelő helyen, s itt már az is kiderül, hogy az idézet 1501-ből, II. Piusz pápától származik. Igaz, hogy II. Piusz 1464-ben meghalt… A Körösvidéki Múzeum ma is a módszeres történelemhamisítások, magyarság- és egyházellenes indulatok gerjesztésének melegágya. Az 1437-es bábolnai parasztfelkelés például azért robbant ki – állítják –, mert túl nagyok voltak az egyházi dézsmák. A századforduló „elmagyarosító akcióinak” illusztrálására a tanárok járandóságát megállapító, magyar nyelvű törvénycikkely másolatát helyezték az üveg mögé; a román és magyar szövegek közti nyilvánvaló különbséget viszont csak a magyarul is tudók észlelhetik. Az épületből 1948-ban kellett kiköltöznie az egyháznak. A beköltöző görög menekült tönkretették az épületet. Eltüzelték az intarziás parkettát, a stílbútorok lábához kecskéket és juhokat kötöttek. Most az eltűnt tárgyak pótlására nincs esély, és kárpótlásban nem reménykedek. /Lukács János: Lépésenként veszik birtokba a palotát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 18.
A XIII. Mátyás Napok keretében március 17-én Kolozsváron, a Magyar Opera előcsarnokában megnyílt a Hunyadi János és a déli harangszó című gyermekrajz kiállítás. A több mint 200 munka Erdély több településéről érkezett. /F. I.: Mátyás király emlékezete gyerekszemmel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2005. június 4.
Lupescu Radu, a Sapientia Egyetem magyarságkutató tanára Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban címmel tartott előadást június 3-án Kolozsváron. Az újkor magyar és román történészei Hunyadit egyaránt a sajátjuknak tekintik. A román történetírás a XIX. században Gh. Baritiu révén a család nemzetiségéről cikkezve propagálta a kibontakozó függetlenségi mozgalmat. Sokáig nem egységes álláspontjukat tükrözi, hogy mikor Ioan, mikor Iancu keresztnévvel illették a hőst, csak az 1960-as években Stefan Pascu, David Prodan és társai révén vették át a Iancu de Hunedoara nevet. Magyar részről a Hunyadi-kutatásban fordulópontot jelentett Elekes Lajos munkássága, akinek konklúzióját a magyarkutatás átvette és használja. Ennek értelmében Hunyadi János ősei havasalföldi bojárok voltak, akik Zsigmond király udvarába költöztek, majd háborús vitézkedéssel megkapták a családi fészket, Vajdahunyad várát. A marxista történelemszemlélet Hunyadi személyében a balkáni népek összefogását, a Moldova–Havasalföld–Erdély összekapcsolódást magyarázta bele a középkori múltba. 1989 után megmutatkoztak a román középkorkutatás gyengéi, mégis akadnak olyanok, akik kutatásaikat a korabeli Erdély vallási-jogi alapjaira helyezik. Tény, hogy Hunyadi János nemzetiségileg mindkét közösségé, történelmileg pedig törökverő hős, aki ezáltal a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjává vált. /Ö. I. B.: Kié Hunyadi János? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. november 8.
A minap az egyik központi román újság kirohanást közölt az ellen, hogy Bulgáriában „kissé másképp” tanítják a történelmet, mint Romániában. A bolgárok hiszik és vallják: a géta-dák ősöket magáénak követelő bolgár állam és civilizáció az egyik legrégibb Európában, eredetileg a Dunától északra létezett, Dakebal cár (sic!) irányítása alatt. Ebből alakult ki a román nép is, amely sokáig nem volt önálló. A románok ellatinosodott bolgárok. Bulgáriában hamisításnak, hazugságnak tartják a román történetírást. Közben a román történelemkönyvek, tanulmányok ugyanazt művelik a magyar történelemmel, amit a bolgárok most a románnal. A törökverő vitéz, Hunyadi János tulajdonképpen Iancu de Hunedoara. Mátyás király Matei Corvin. Később anyjától-apjától függetlenül román lett szinte mindenki, aki valami jót is tett ebben a térségben – mint például a jeles erdélyi sportolók: Ecaterina Szabo, Francisc Vastag, Loti Bölöni. A legújabb gyöngyszem ezen a téren: államalapító Szent István királyunk, korábbi nevén Vajk, azazhogy – Voicu. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Uraim, itt lopnak… = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2006. január 16.
Hunyadi János-évnek deklarálták 2006-ot, hiszen a híres erdélyi történelmi személyiség 550 évvel ezelőtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál (Belgrádnál) világraszóló diadalt aratott II. Mahomed török szultán serege fölött. Az a nap az egyetemes keresztény világ nagy ünnepe volt, s 550 éve minden délben megkondulnak a templomok harangjai az esemény emlékére. Déván a Történelmi és Régészeti Kör múlt heti összejövetelén az EMKE Hunyad megyei szervezete megnyitotta a Hunyadi János-évet a megye területén. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke tartott előadást törökverő Hunyadi János vitatott eredetéről. Hunyadi Jánost a magyarok, románok, szlovákok és szerbek is magukénak tekintik, két főbb vélemény tűnik valószínűbbnek. A tizennyolcadik századig szinte egyeduralkodó volt az a nézet, miszerint a híres erdélyi hadvezér Luxemburgi Zsigmond magyar királynak törvénytelen fia volt. Később teret nyert az a nézet, miszerint Hunyadi János a havasalföldi eredetű Wayk Buthi fia volt. Az 1993-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában Budapesten megjelent Erdély rövid története így foglalt állást: “Wayk Buthi, Hunyadi János apja, valószínűleg havaselvi bojár eredetű volt, udvari vitézként szolgált Zsigmond királynak, aki 1409-ben Hunyad várát és uradalmát adományozta /Chirmiciu András: 2006 – Hunyadi János-év. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
2006. január 17.
2006-ban a magyarság több jelentős évfordulót ünnepel, ezek közül kiemelkedik az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója. Ugyanakkor három jelentős személyiségnek lesz kerek évfordulója: ebben az évben van Hunyadi János halálának 550. évfordulója, szintén Bartók Béla születésének 125. évfordulója és Bolyai Farkas halálának 150. évfordulója. Idén Székelyudvarhelyen is több jeles helytörténeti személyiségnek van évfordulója – Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának gyűjtése nyomán. A Székelyudvarhelyen 1620-ban született Lakatos István halálának 300. évfordulója van (Csíkkozmáson halt meg 1706. március 14-én). Lakatos István 1674-től haláláig csíkkozmási plébános volt. Jelentős nagyságú telek adományozásával tette lehetővé a Ferenc-rendi szerzetesek székelyudvarhelyi letelepedését. Történetíró, Székelyföld első leírója volt, és az első székely, aki elkészítette Székelyföld térképét, valamint közölte a székely rovásírás 33 betűjét. Latin nyelven írt munkája a Siculia delineata et descripta accuratius quam hactemus nunc ad lucem data dedicataque (Az eddiginél nagyobb pontossággal lerajzolt és leírt Székelyföld). Nyomtatott példánya nem maradt fenn, kéziratban több példányt őriznek. Székelyudvarhelyre vonatkozó részét Jaklovszky Dénes (1884– 1968) tanár fordította és adta ki Kolozsváron, 1942-ben (Székelyudvarhely legrégebbi leírása). /Katona Zoltán: Helytörténeti évfordulók 2006-ban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./
2006. február 2.
Kulturális eseményekben gazdag év köszöntött a vajdahunyadi magyarságra, jelezte Doboly Hella, vajdahunyadi EMKE-elnök. Márciusban kolozsvári vendégzenekar meghívásával készülnek megünnepelni a Bartók Béla évfordulót, illetve a Mozart emlékévet. A Hunyadi János év kapcsán szinte egész éves rendezvénysorozatra számíthatnak a vajdahunyadiak. Az ünnepségek sorát az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelgő rendezvény zárja majd. /GBR: Gazdag kultúrév. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2006. február 18.
Az Amaryllis Társaság részéről László Bakk Anikó köszöntötte a jelenlévőket Kolozsváron, a Korunk Galériában a XIV. Mátyás Napok megnyitóján. A Mátyás Napok rendezvénysorozat 1993-ban indult útjára. Dr. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ elnöke rámutatott: a Mátyás királyra való megemlékezés mellett kettős évfordulót is ünneplünk, ugyanis 1405–1406 körül született, és 1456. augusztus 11-én hunyt el a nagy király apja, Hunyadi János. Maksay Ádám fotóművész, a KLMT alelnöke tíz pannót állított össze, a tárlat anyaga bemutatja a Hunyadiak ősi fészkét, a vajdahunyadi várat, néhányat a híres Corvinákból, valamint a kolozsvári szülőházat. /Köllő Katalin: XIV. Mátyás Napok – „Királyi” fotótárlat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2006. március 9.
Nagy Pál Notesz című rovatában megállapította: évek óta ismét meg ismét megírja, hogy hibásan, elferdített formában látható Marosvásárhelyt a Dózsa György utca neve. Megszólalásának nincs eredménye. Doja Gheorghénak keresztelték át a hajdani székely-magyar Dózsa Györgyöt. Így szerepel román nyelvű történelmi kiadványokban, tankönyvekben, sajtóban, mindenfelé. Nagy Pál hiába jelzi, hogy Chinezu Pavel nevezetű személyiség soha nem élt ezeken a vidéken, hanem élt Magyarországon egy Kinizsi Pál nevű vitéz, aki 1479. október 13-án a már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet a magyarok javára döntötte el, s akit Mátyás király a törökök elleni harcokban tanúsított hősiessége jutalmául temesi bánná, majd Bihar vármegyei főispánná emelt. És Matei Corvin? Aki magyarul – ugye – Corvin Máté lenne. De ez a Máté történelmünkben ismeretlen. Élt azonban Mátyás, az igazságos, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fiaként Magyarország, Csehország királya, Ausztria hercege volt annak idején. Mit vétett szegény Varga Katalin (a kőhalomszéki Halmágy faluban, Varga János és Rozsondai Katalin leányaként született 1802. augusztus 22-én s a maga korában börtönbüntetést is szenvedett az erdélyi román jobbágyok védelmében folytatott küzdelmei miatt), hogy jelenleg Marosvásárhelyt Varga Ecaterina néven szerepel az utcanév-táblán? /Nagy Pál: Hiába mondom. Notesz. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2006. április 13.
Imaévet hirdetett meg a nemzet lelki megújulásáért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2006-os esztendőre. A kezdeményezéshez csatlakoztak a határon túli magyar történelmi egyházak is. A körlevél emlékeztet arra, hogy idén két, a magyar nemzet számára fontos történelmi esemény kerek évfordulójára emlékezünk: az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára, valamint arra, hogy 1456-ban, 550 évvel ezelőtt aratott győzelmet a törökökkel szemben a Hunyadi János és Kapisztrán János buzdítására a hazája védelmében összefogó keresztény nép. „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik az elmúlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudarcainak sorozata. Vérengzések és megaláztatások. Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya: olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk, olyan seb, amely máig nem gyógyul be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértése is. (...) Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. Nem csupán anyagi nehézségek, a családok életét megnehezítő külső körülmények, hanem gyakran ez a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe” – áll többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet meghirdető körlevelében. A nemzet lelki megújulásáért hirdetett imaévhez csatlakozott a határon túli magyarság is. Dr. Jakubinyi György érsek húsvéti körlevelében hívja fel a figyelmet a közös cél érdekében való imádkozás fontosságára: „Éljük meg keresztény hitünket a családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban és a politikában, akkor már hozzájárultunk ahhoz, hogy Európa keresztény maradjon, illetve megújuljon kereszténységében.” Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szintén körlevélben szólította fel híveit az imaévhez való csatlakozásra. /Takács Éva: Nemzeti imaév. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./
2006. május 26.
Aradon az egyetlen értékes köztéri alkotás a Szabadság-szobor. A románságnak egyelőre nem sikerült egyetlen, igazi művészi alkotással sem előrukkolnia, elsősorban azért, mert egyetlen nagy, történelmi személyiségük sem kötődik ide. A Szabadság-szobor felállításának kálváriája ismeretes. Hátra van még a Szentháromság-szobor megfelelő elhelyezése, visszakerül majd a színház elé. Magát a szobrot a katolikus templomban óvják, a köveket is behozták már Szentpálról – meglétük Sándor Tivadar plébánosnak köszönhető. A kövek hiányosak, ezeket pótolni, az alkotást pedig restaurálni kell. Nepomuki Szent Jánosnak Takács Mihály által újrafaragott, gyönyörű szobra a Püspökség (Episcopiei) utcában a közelmúltban méltó díszkivilágítást kapott. A románság „kétezer éves erdélyi múltját” bizonyítandó: Déva két teljes alakú Decebal-szoborral büszkélkedhet, egyik lovon, másik a Bethlen-kúria szomszédságában állva hirdeti a dákok hősiességét. Mindkettő a XX. század alkotása. Azért, hogy a városban ne legyen egyoldalú a dák uralom, 1999-ben a régi főtéren felállították Traianus szobrát is. A római császár dr. Petru Groza volt román miniszterelnök (1945–1952) helyét vette át, kinek szobrát 1989 decembere után ledöntötték, és azóta is a vármegyeház belső udvarán “tárolják”. A kommunizmus ellen küzdők emlékére állított szobrot május 26-án leplezik le, de erről sem városrendészeti, sem anyagi szempontból nem született döntés a tanácsban. Déván nincs köztéri magyar szobor, Hunyad megyében magyar köztéri szobor egyáltalán nincs, hacsak nem számítjuk annak Oláh Miklós nagy humanista szászvárosi mellszobrát, akinek azonban a románok éppoly hálásak lehetnek, mint az erdélyi magyarság. Ő fordította le számukra először anyanyelvükre a Bibliát. Sok történelmi esemény és neves történelmi személyiség kötődik e megyéhez –Bethlen Gábor, Hunyadi János, Dávid Ferenc –, de nincs szobruk. Még Kun Kocsárd és Kun Géza szobrát is eltávolították az általuk alapított szászvárosi kollégium elől és a település két meghatározó közéleti személyisége a református templom előterébe szorult. Akárcsak a másik két újabb keletű magyar vonatkozású mellszobor, Tordai Sándor András első hitvalló erdélyi református püspöké, illetve a vajdahunyadi Petőfi-szobor. Mindkettő civil kezdeményezésre készült el, alapítványi, egyházi támogatással. Felállítói úgy vélik, jobb is a szobroknak a templomudvaron, hiszen itt legalább nem rongálják őket. Talán ideje lenne vállalni, kiharcolni szobraink köztéri felállítását! – írta Gáspár-Barra Réka, a lap munkatársa. /Gáspár-Barra Réka: Szobrok, műemlékek. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2006. június 5.
Mátyás király szellemi örökségét kutatja és mutatja fel a kolozsvári, 1992-ben alakult Amaryllis Társaság /alapítója és tiszteletbeli elnöke László Bakk Anikó muzikológus/. Az elmúlt tizennégy évben szerteágaztak e tevékenység szálai, és Nagyenyeden, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen sorra alakultak a fióktársaságok, az úgynevezett Amaryllis-bimbók. A marosvásárhelyi Tamburin 2004-ben kapcsolódott be az áramlatba, és idén a XV. Mátyás-napok keretében Hunyadi János és fia, Mátyás címet viselő gyerekrajz-kiállítással jelentkeztek. Kovács András Ferenc beszélt a valódi reneszánszhoz hasonlító ifjúságról. A költő nagy jelentőséget tulajdonít az újjászületés eszmeiségének. Fellépett a Művészeti Líceum Tamburin tánccsoportja. /Ferencz Melánia: Az ifjúkor örök reneszánsza. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2006. június 20.
Június 17-én Csíkszeredában, a Mikó-várban tartották meg a falusi iskolák tanulói számára szervezett Hunyadi János Történelmi Vetélkedő döntőjét. A döntőn a gyergyóditrói csapat bizonyult a legjobbnak, őket követték a gyergyószárhegyi és csíkmenasági gyerekek. /Takács Éva: Minden résztvevő nyert. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./
